Rosszkor mondom, mert nincsen szezonja, de a sárgabarackos pite több, mint isteni.

A tésztája a klasszikus 1-2-3 tészta, ahol 1 egységnyi cukorhoz kétszer annyi vajat és háromszor annyi lisztet keverünk. Én szinte mindig teszek bele egy tojást is, biztos ami biztos, és már volt, hogy egy pár kanálnyi víz is került bele. A liszt is, a vaj is szinte mindig másmilyen, ezért jó, ha az ember könnyen alkalmazkodik.

Szóval ezeket összegyúrom. Vannak mindenféle trükkök, hogy hideg kézzel kell gyúrni, hogy a vajat le kell fagyasztani és aztán belereszelni a lisztbe, de ha csak egyszerűen összedolgozzuk a tésztát, abból sem lesz baj.

A piteformába nyomkodás kíván némi türelmet, hogy nagyjából egyenletes legyen a sütemény kérge. Ehhez van egy kis eszköz. Olyan, mint egy picike falfestő henger. Nekem még sosem segített. Viszont a vizespohár görgetése már volt, hogy bevált.

Ha a tésztával elégedettek vagyunk, a félbevágott barackok következnek. Lapos felükkel lefelé egymás mellé teszem őket, passzentosan, de nem túl zsúfoltan, hogy a krémnek is jusson hely.

És végül a krém: vaníliát teszek bele, a kikapart magjait, de ha bármilyen más vaníliás megoldást választunk, az is jó. Legyen benne cukor, tejföl, tejszín, citromlé, három tojás sárgája, Mielőtt a tojásokat beletesszük, érdemes kóstolgatni. Akkor jó, ha egyszerre édes, savanykás, vaníliás és krémes, de nem túl tolakodó, mert ez végülis egy barackos pite.

A krémet a barackok közé öntöm, óvatosan, hogy éppen csak ne lepje el őket teljesen, és mehet a sütőbe. 180 fok körül alsó felső állásban érdemes sütni. Kell neki minimum 25 perc, vagy akár 40, de akkor jó, ha a krém tetejére tesszük óvatosan az ujjunkat (vigyázat, forró!) és az már nem folyékony, hanem ruganyosan lágy. Még jobban meg fog dermedni, miközben hül, úgyhogy nem kell teljesen szárazra sütni.

Sajnos langyosan a legfinomabb.