la bella dieta után szabadon

la bella dieta után szabadon

segítsüti és a mandulás kuglóf

2016. szeptember 12. - monsterrider

41257_425859331315_3991704_n.jpgMár egy másik posztban is megírtam, de elmondom még egyszer: Nagyon vártam már, hogy részt vehessek a Segítsüti akciójában! 

Amikor először találkoztam velük az interneten, vásárlóként tudtam csak kapcsolódni, de már akkor is hálás voltam nekik, hogy olyan kezdeményezésbe fogtak, ami ennyi ember szándékát, érdekét és természetes igényét veszi figyelembe. A 2016-os őszi aukció kedvezményezettje pedig külön kedves a szívemnek, mivel nem csak szülőt, de gyereket, sőt ma már fiatal felnőttet is ismerek, aki nem lenne ma velünk (vagy nem lenne szülő), ha nincs a Peter Cerny Alapítvány.

Egy szó, mint száz: köszönöm, hogy részese lehetek ennek a történetnek.

A sütemény:

Hetek óta, újra meg újra azon kaptam magam, hogy töröm a fejem, hogy mit is süthetnék. Olyasmit szerettem volna, amit szívesen adok és, amit valaki más szívesen tenne az asztalára. Azt vettem észre, hogy egyre inkább a klasszikusok felé hajlok és végül a kuglóf lett a befutó.kuglof.jpg

Persze nem bírtam ki, hogy egyszerűen egy receptet kövessek, így egy kicsit módosítottam rajta.

A tésztába őrölt mandula került, amitől az egyébként foszlós, kalácsszerű sütemény testesebb lett. Innen már nem volt visszaút, durvára reszelt marcipánt is tettem bele, ami apró szigeteket képez és elszórakoztat a mandula darabok társaságában.

A végeredmény egy vajasan omlós, nem túl édes, szépséges kuglóf lett, ami a mandula és a marcipán tompa ízeivel játszik. Kevés sütemény van, aminek annyira jól állna a sárgabarack lekvár, mint ez. A nyertesnek adok is hozzá egy üveggel, amit kedves barátom ajánlott fel édesanyja kamrájából.

(Pár napig nyugodtan eláll, ami fontos szempont, mert sem mérete, sem tartalma nem teszi lehetővé, hogy egyszerre mind elfogyasszuk, hacsak nem óriási a társaság.

A személyes átadás Budapesten egyszerű, minden más egyeztetést igényel, de nem lehetetlen. A postázással csak végső esetben kísérleteznék,

Aki inkább citromosan szeretné a marcipános helyett, az szóljon. A mandula és a citrom nagyon jó barátok.)

Hajrá Segítsüti! Hajrá Peter Cerny Alapítvány!




sárgabarackos vaníliás pite

Rosszkor mondom, mert nincsen szezonja, de a sárgabarackos pite több, mint isteni.

A tésztája a klasszikus 1-2-3 tészta, ahol 1 egységnyi cukorhoz kétszer annyi vajat és háromszor annyi lisztet keverünk. Én szinte mindig teszek bele egy tojást is, biztos ami biztos, és már volt, hogy egy pár kanálnyi víz is került bele. A liszt is, a vaj is szinte mindig másmilyen, ezért jó, ha az ember könnyen alkalmazkodik.

Szóval ezeket összegyúrom. Vannak mindenféle trükkök, hogy hideg kézzel kell gyúrni, hogy a vajat le kell fagyasztani és aztán belereszelni a lisztbe, de ha csak egyszerűen összedolgozzuk a tésztát, abból sem lesz baj.

A piteformába nyomkodás kíván némi türelmet, hogy nagyjából egyenletes legyen a sütemény kérge. Ehhez van egy kis eszköz. Olyan, mint egy picike falfestő henger. Nekem még sosem segített. Viszont a vizespohár görgetése már volt, hogy bevált.

Ha a tésztával elégedettek vagyunk, a félbevágott barackok következnek. Lapos felükkel lefelé egymás mellé teszem őket, passzentosan, de nem túl zsúfoltan, hogy a krémnek is jusson hely.

És végül a krém: vaníliát teszek bele, a kikapart magjait, de ha bármilyen más vaníliás megoldást választunk, az is jó. Legyen benne cukor, tejföl, tejszín, citromlé, három tojás sárgája, Mielőtt a tojásokat beletesszük, érdemes kóstolgatni. Akkor jó, ha egyszerre édes, savanykás, vaníliás és krémes, de nem túl tolakodó, mert ez végülis egy barackos pite.

A krémet a barackok közé öntöm, óvatosan, hogy éppen csak ne lepje el őket teljesen, és mehet a sütőbe. 180 fok körül alsó felső állásban érdemes sütni. Kell neki minimum 25 perc, vagy akár 40, de akkor jó, ha a krém tetejére tesszük óvatosan az ujjunkat (vigyázat, forró!) és az már nem folyékony, hanem ruganyosan lágy. Még jobban meg fog dermedni, miközben hül, úgyhogy nem kell teljesen szárazra sütni.

Sajnos langyosan a legfinomabb. 

csak egy falat

Imádom, amikor egy étel így néz ki. Tiszta, egyszerű. Pont ezért vicces, hogy a képen látható falat tulajdonképpen egy igen bonyolult és időigényes procedúra végeredménye.

Kezdjük a csírával. 

Sosem csíráztattam még és igazából most sem tudom, hogy honnan jött az ötlet. Eredetileg csak őrölni való búzát kerestem, hogy kipróbáljam a csinos kis kézimalmot, amit pár éve egy ismerősömtől kaptam ajándékba. A vidéki konyhaszekrény tetején állt évekig bedobozolva, de idén nyáron lekéredzkedett. Gondoltam hamár, akkor bioboltban veszem a búzát és ott találtam a rettentő randa csíráztató dobozt is.

A képen látható csíra 3-4 napos retek csíra. Csípős és friss, roppanós. Elolvastam itt is, ott is, és egybehangzó a vélemény, hogy rettentő sok hasznos vitamin és ásvány található benne. Ráadásul finom. Egyszerű felnevelni, naponta kétszer érdemes átmosni friss vízzel, aztán csak áll a konyhapulton és növekszik magától. Engem szórakoztat napról napra látni, hogy mennyit nőtt és könnyű rászokni is, mert az íze isteni.

A vajat nem én csináltam. Nem mintha nem fordult volna már elő velem, hogy túlvertem a habnak szánt tejszínt, de most egyszerű házi vaj volt otthon, valaki másnak a házából.

És a kenyér... Na, az egészen elképesztő! Gyakran szoktam kenyeret sütni. Nem vacakolok vele: fél kiló liszt, egy szárított élesztő, maroknyi ső és kb. 3,5 dl langyos víz. Néha teszek bele oliva olajat, néha hagyom kelni egy éjszakán át, néha bagett formára alakítom. Van, hogy kézzel gyúrom, máskor géppel. Pár percig, vagy hosszasan, amilyen kedvem van. Úgyis mindig másmilyen lesz, elég a lisztet, vagy akár a vizet lecserélni vagy csak pár fokkal feljebb illetve lejjebb állítani a sütőt. Az sem mindegy, hogy milyen tepsin vagy formában süti ki az ember. Na de ez a kenyér teljesen más. 

Egy barátomtól kaptam nyáron egy Lékué kenyér formát. (Igen, kapok ezt azt, mert aztán jönnek és megeszik amit készítek.) Egy szilikon tál, amiben kimérni, keverni, dagasztani, keleszteni és megsütni is lehet a kenyeret. Szuper! Aki csak azért nem süt otthon kenyeret, mert macerásnak találja, annak szívből ajánlom. 

Szóval ebbe a szilikon tálba tettem a frissen őrölt búzát. A malomkövek távolsága állítható és így az örlemény finomsága is. A legjobb az, amikor a szemek egy része darabos marad, de közben keletkezik liszt is. Tökmagot, lenmagot, mákot, szezámot tettem hozzá, szinte csak mag volt az egész. A többi ugyanaz: élesztő, só, langyos víz. Vízből most kicsit többet használtam, azt gondoltam, hogy a magok megszívják magukat, nem csak a liszt veszi fel a vizet. Ja, és a liszt ezúttal nem fél kiló volt csak olyan 20-30 deka körül lehetett. Mikor összekevertem, nyomokban sem hasonlított a jól ismert, dagasztott kenyértésztához. Inkább olyan volt az állaga, mint amikor a tengerparton kiönti a gyerek a vödréből a vizes, kavicsos homokot. Tartása sem volt. elterült a tálban, amennyire tudott. De a linkelt képeken látszik, hogy ezt a szilikon formát össze lehet csukni és ezzel valamennyire meg lehet formálmi még az ilyen lehetetlen alapanyagokat is.

Néztem gyanakodva, hogy mi sülhet ki ebből és hagytam állni. Az sem baj, ha egész éjszaka áll. Aztán be a sütőbe 200 fokra és nagyjából 40 percig sül. Érdemes közben megkopogtatni, ha bizonytalan az ember, hogy átsült-e. Itt is igaz, hogy a megsült kenyér kopogtatásra kongó hanggal válaszol. Ha a közepe puhának tűnik, én ki szoktam venni a formából és a rácson csupaszon sütöm még 5-10 percig. 

magoscrop.jpg
Ha bármi is szól ellene, az csupán az, hogy nehéz abbahagyni. De ha sikerül, akkor még napok múlva is friss, élvezhető.

(A chia mag is mehet, de azzal óvatosan, mert annyi folyadékot köt meg, hogy az egész kenyér szokatlanul nedves lesz. Bár, ha van ideje állni, akkor azzal is isteni.) 

pisztráng

halkrumpli.jpgVan a piacon egy halas. Van nála ez meg az, de pisztráng szinte mindig.

Szeretem, mert egyszerű barátságos ízű hal, szép és nagyon figyelmes módon pont akkorára nő, amit tekinthetünk egy adagnak.

A kitisztított hal hasába vajat és összevágott zöldfűszereket teszek. Lehet menta, koriander, petrezselyem, bazsalikom, citromfű, bármi, vagy ezek óvatosan összeválogatott keveréke. Kívülről besózom. Van, hogy betekerem egyesével alufóliába és úgy teszem a sütőbe, máskor egy tálba fektetem őket és a tálat letakarom. A fóliában párolódik, de nem sül. Az íze teljesen lágy lesz és átveszi a fűszerek ízét. Mehet akár 190-200 fokra is és mérettől függően 25-40 perc alatt elkészül.

Ha tálba teszem, akkor az utolsó 10 percre leveszem a fedőt és átkapcsolom légtekerőre a sütőt, így a bőre megpirul. 

Köretnek most négyféle zöldséget vágtam nagyjából azonos méretű darabokra. Krumpli, zellerszár, fehérhagyma, és az a szép, lapos zöldbab (aminek talán van saját neve is
), került bele. Megsóztam őket és egy wok formájú serpenyőben kis zsíradékon megsütöttem. A köretet könnyebbnek képzeltem, mint amilyen lett. A krumpli lehetett a ludas, legközelebb kimarad.

 

sültkrumpli

Van egy lányom. 12 éves és gyakran ő főz ránk. Bújja a recepteket, videókat néz, Snapchat meg ami kell. Igazi kocka és foodie egyszerre.

Na, ezt a krumplit is ő kezdte, de mivel nagy rajongója vagyok a mindenféle burgonyát felhasználó ételeknek, egy pillanat alatt szokásunkká vált a nyári lustaságban ennek a minimalista receptnek az elkészítése.sultkrumpli.jpg

Annyira egyszerű, hogy kicsit zavarban vagyok leírni. 

Krumpli megmos, négy-hat gerezdre vág (mérettől függően), pici olajjal meglocsol, megsóz, kézzel átforgat. Tényleg csak egy kicsi olaj kell rá, lehet oliva, vagy bármi amit szeretünk, és kibír 30-40 percet 190-200 fokon. 

Azért kell kézzel átforgatni, hogy érezze az ember, hogy az olaj bevonja a gerezdeket és a só is némi rutinnal érezhető, hogy ha sok, vagy kevés. 

Sütőpapírra érdemes tenni, a szabályos sorba rendezés pedig segíti az egyenletes sütést. És be a sütőbe. Az első 20 percben alsó-felső, aztán átkapcsolom légkeverésre, hogy piruljon. Ciki vagy nem, de ennyi.

krumplitejfol.jpg

A forró, sós sültkrumplit hideg tejfölbe mártogatjuk és nem veszünk össze az utolsó darabon. (De.)

a segítsüti és a "la bella dieta"

Évekkel ezelőtt nekifogtam blogot írni. Ez volt a la bella dieta

Ettől teljesen függetlenül akkoriban vásároltam egy sütemény aukción egy tál süteményt. Az aukciót a Segítsüti szervezte és már akkor is sajnáltam, hogy csak vevőként vettem részt az akcióban, készítőként nem. Nemrég újra felmerült bennem, hogy ez a Segítsüti milyen egy klassz kezdeményezés, jó lenne velük kapcsolatba kerülni.

Száz szónak is egy a vége, idén lehetőséget kaptam, hogy gasztrobloggerként részt vegyek az aukcióban, ezúttal, mint felajánló. Csak a régi blogot kellene felfrissíteni hozzá, hiszen ételeket azóta is készítek, csak nem írok róluk.  

Hogyne, mi sem egyszerűbb! Csak átnézem a fotókat, írok hozzájuk egy-egy bejegyzést és posztolom. Nem nagy ügy. Illetve nem lenne, ha emlékeznék a a jelszóra, ami a bloghoz tartozik... Fél napos fejtörés, kísérletezés után feladtam és úgy döntöttem, hogy egy új oldalon folytatom ezt a régi hobbit.

Ezért vagyunk most itt 

süti beállítások módosítása